Jennifer Teege (1970) Németországban, örökbefogadott gyermekként nőtt fel. Vérszerinti családjáról kiderítette, hogy apai ágon nigériai származású, anyai nagyapja pedig Amon Göth, náci lágerparancsnok.
A „Nagyapám engem agyonlőtt volna” című dokumentumregényben, a szerző az életéről ír. Bemutatja, hogyan döbbent rá, hogy egy náci háborús bűnös leszármazottja, és hogy ez milyen változásokat eredményezett a mindennapjaiban. Ír a tömeggyilkos nagyapjáról, aki a Krakkó melletti plaszóvi koncentrációs tábor vezetőjeként követte el rémtetteit. Könyvében megjelenik Oskar Schindler alakja is, akit jól ismert nagyapja, és több utalást tesz az Oscar-díjas filmre a Schindler listájára, hiszen nagyapja alakja is megformálódik a műben. A szerző ír arról is, hogy fekete bőrűként, abban a korban, ő is lágerbe került volna, s hogy rá is a biztos halál várt volna, akár az, hogy a nagyapja agyonlöveti… Mégis igyekszik mindent megtudni őséről és annak életéről, s próbál együtt létezni szörnyű örökségével, és valahogy elviselni azt. Teege kapcsolatot keres az áldozatokkal, a leszármazottakkal, s velük együtt emlékezik a holokausztra, beszél a borzalmakról, hogy azok soha többé meg ne ismétlődhessenek.
A mű személyes hangvétele és hitelessége megrázó kordokumentum egy szörnyű időszakról.
N.T. könyvtáros ajánlásával