(Helyi Értéktár)
Az 1800-as években kezdődött meg Magyarországon az országos vasúthálózat kiépítése. Ennek részeként 1844 őszén kezdték el a Pest-Szolnok vasútvonal építését. A vonalat 1847. szeptember 1-jén nyitották meg.
A vasútállomás első változata, az indóház is elkészült ekkorra. A régi indóház egyszerűen tervezett, praktikus, szerény épület volt. A vasút a várostól távolra húzódott az akkori településszéli vasútvonal-vezetésnek megfelelően. Így az indóház is távol esett a központtól, de az évek során már teljesen beépült ez a környék. Ebben az első pályaudvari épületben született híres írónk, Tömörkény István 1866 decemberében.
Az 1870-es években következett az állomások felújítása a Pest-Szolnok vonalon, de Cegléd és Szolnok ekkor még kimaradt az átépítésekből. Ebben az időben a fejlődő városok lecserélték indóházaikat a kor városképének megfelelőbb, modernebb épületekre.
Az új, mutatós állomásépület terve 1907-ben készült el Pfaff Ferenc munkája alapján. Az építkezés 1908 januárjában kezdődött meg, Kossuth Ferenc is figyelemmel kísérte a munkálatokat. 1909-re készült el teljesen az új épület. Ugyanez év novemberében adták át az állomásépületet restivel, váróteremmel, oszlopcsarnokkal együtt.
A munkálatok nyomán 3610 m2-en háromtengelyes, egyemeletes, oromzatos, középrizalitos formájú, acélszerkezetes kivitelű épület emelkedett. Erőteljes párkányok, kontyolt tetők, kör alakú padlásablakok jellemezték a 120,5 méter hosszúságú új állomásépületet. Szélessége 17 méter, gerincmagassága a széleken 12 méter, középen 19,5 méter. Fala vörös nyerstéglából készült, benne fehér kőkeretekkel és díszekkel.
Az előcsarnok és folyosószárny egy légtérben található, innen nyílnak a jegypénztárak, az átjáró a peronokhoz, három váróterem és az irodák.
Az impozáns vasútállomás több mint 100 éve szolgálja az utazóközönséget, az idő múlásával igyekeztek egyre modernebbé, a kor követelményeinek megfelelővé formálni.
A vasútállomás épületéből kilépve a Rákóczi úti ostorfasor látványa fogadja az érkezőket.